Sérelemkezelés büntetőügyekben - Olivér és Martin története 3. 

2021.04.12

Történet két tinédzserről, különböző nézőpontokból és két lehetséges kimenetellel. Találkozásuk eredménye komoly következményekkel járt (megtörtént eset alapján íródott, de az érintettek érdekében a neveket és néhány tényt megváltoztattam).  

Előző részek itt olvashatóak: 1.rész és 2. rész

A történet feldolgozása resztoratív módszerrel, mediációval

Olivér és Martin történetét feldolgozó második részben az eset egyik lehetséges kimenetelét vázoltam fel, amelyben Martin számára a bíróság büntetést szabott ki. Ebben a fejezetben pedig szeretném megmutatni, hogy a helyreállító (resztoratív) igazságszolgáltatás milyen megoldást nyújthat egy ilyen esetben, ahogyan az a valóságban is történt.

Ugorjunk vissza a nyomozás lezárásához. A rendőrségi meghallgatásokról jegyzőkönyv készül, amelynek állandó részét képezi, hogy az adott személy hozzájárul-e ahhoz, hogy ügyét közvetítői eljárásra utalják. A pártfogó felügyelő is jelezte ezt a lehetőséget a környezettanulmány készítése során. Mind Olivér és szülei, mind Martin és családja élt ezzel a lehetőséggel és megadták hozzájárulásukat. Az ügyész minden körülményt mérlegelve és a felek kérését figyelembe véve úgy döntött, hogy a büntetőeljárást felfüggeszti és az ügyet közvetítői eljárásra utalja, amelynek eredménye a büntetőeljárás további menetét is befolyásolhatja. A közvetítői eljárás lefolytatására 6 hónap állt rendelkezésre. 

forrás: Canva
forrás: Canva

2007 óta a jogrendszerünk lehetőséget ad arra, hogy bűncselekmény érintettjei esetüket közvetítői eljárás keretében rendezzék. A közvetítői eljárás keretében a közvetítő resztoratív (helyreállító) módszereket alkalmazhat. Ezen módszerek lényege, hogy az áldozat és az elkövető, illetve a közösségeik képviselői egy független, mindenki érdekeit egyenlő mértékben képviselő szakember (mediátor) segítségével, egy biztonságos térben képessé váljanak megbeszélni a történteket, feltárva annak lehetséges okait és következményeit, majd együtt próbáljanak valami olyan megoldást találni a keletkezett sérelmekre, amellyel a történteket mindenki számára elfogadható módon le tudják zárni. Mindeközben a felek közötti kapcsolat is helyreállítódik.

A fiatalok történetében a mediáció igazán hosszú folyamat volt. 4 alkalommal találkoztak és közel 10 óra kellett ahhoz, hogy végül elégedetten tovább tudjanak lépni. A megbeszélésnek a szülők is aktív részesei voltak. A mediáció során elsődlegesen a két közvetlenül érintett kap lehetőséget arra, hogy átbeszéljék az eset összes lényeges kérdését. Ez az eset szituációs konfliktusnak számít, tehát nem korábbi sérelmek voltak a verekedés kirobbantó okai, így főként a miérteken, a következményeken és azok hatásain volt a hangsúly. 

Olivér szűkszavúan ugyan, de képessé vált elmondani, hogy mi történt azon a napon, mennyi düh volt benne, és hogy milyen hirtelen történtek a dolgok. Mesélt sérüléséről, a korházi ápolásáról és arról, hogy milyen érzés volt látni a szülei aggódását. Szűkszavúsága idővel enyhült, így félelmeit is fel tudta tárni, beszélt utazási nehézségeiről, arról, hogy retteg buszra szállni, így minden nap szülei és családtagjai támogatására szorul. 

Martin szintén mesélt arról, hogy hogyan élte meg a történteket, hogy mennyire dühös lett arra, ahogyan Olivér a barátjáról beszélt.  Nagyon meglepte, hogy egyáltalán képes volt megütni Olivért, majd miután látta összeesni igazán megrémült. Ma már másként tenne, ha esélyt kapna, tisztában van azzal, hogy akkor ott egy rossz döntést hozott. Kifejezte őszinte bocsánatát amiatt is, hogy Olivérnek mennyi fájdalmat kellett átélnie miatta. Olivér elfogadta a bocsánatkérést és megfogalmazta, hogy  meggondolatlan dolgokat mondott Rékára. 

Idővel kiderült, hogy a két fiatal között sok a hasonlóság, mind a ketten konkrét célokkal és jövőképpel rendelkeznek, felvételire és szakma megszerzésére készülnek. Kevés szabadidővel rendelkeznek.  

A folyamat során a szülők is elmondhatták érzéseiket, megéléseiket, kifejezhették aggodalmaikat. 

Végül közösen találtak megoldást. Olivér és családja eleinte úgy érezték, hogy az okozott sérülést és a megélt sérelmeket leginkább csak komolyabb jóvátételi összeggel lehet kompenzálni. 600.000 forintot kértek, amelyet azonban Martinnak és családjának a legnagyobb igyekezetük ellenére sem volt lehetőségük teljesíteni. Mivel azonban mind a két oldal meg akart állapodni nyitottak voltak más megoldást találni. 

Martin és családja 250.000 forintot tudott vállalni, továbbá Martin felajánlotta oly értékes szabadidejét. Olivéréket ez a felajánlás igazán meglepte és nagyon tudták értékelni, mivel addigra megismerték Martin mindennapjait, tevékenységeit, amelynek valóban a legkisebb és legértékesebb szelete a szabadideje volt. Utolsó alkalommal, a megállapodás kidolgozása során részletesen megfogalmazták, hogy Martin mely napokon, mettől-meddig és milyen tevékenységet tölt velük. Volt, hogy Olivérrel sportoltak közösen, volt hogy Olivér apukájának segített a ház körüli tevékenységekben. A megállapodás teljesítéséről személyesen értesítettek. Olivérben és a szüleiben is enyhült a rossz érzések. Már nem éreztek dühöt Martinnal szemben, hiszen a beszélgetések lehetőséget teremtettek arra, hogy megismerjék és megbizonyosodjanak róla, hogy nem egy gonosztevő, akitől a fiukat félteniük kellene. Martin megbánása és aktív felelősségvállalása, együttműködése meggyőző volt számukra. A kialakult véleményüket, megelőlegezett bizalmukat a megállapodásban vállalt együttműködés, segítségnyújtás is igazolta és megerősítette. 

Az eredményes közvetítői eljárásnak köszönhetően, a jóvátétel nyújtásával az ügyészség megszüntette a büntetőeljárást Martinnal szemben, aki mélyebben élhette át tettének következményeit, amelyet közvetlenül Olivértől és családjától hallhatott. Szembenézni az áldozattal és felelősséget vállalni tettünkért igazán nehéz, de megéri, hiszen megfelelő keretek között ezáltal Olivér is gyógyulhat és Martin is fejlődhet. A tanulságok levonása pedig segíthet elkerülni a hasonló helyzeteket.

Forrás: Canva
Forrás: Canva

A resztoratív folyamat során a felek lehetőséget kapnak arra, hogy kifejezzék érzéseiket, megfogalmazhassák szükségleteiket, miközben megismerik a másik felet is. Ezáltal enyhülnek a másikkal szemben kialakult ellenérzések, félelmek, hiedelmek. Az áldozatok válaszokat kaphatnak legfontosabb kérdéseikre. A bűncselekménnyel elveszített kontrollt is visszanyerik, hiszen hatással vannak az ügy kimenetelére. Az elkövetőknek lehetőségük nyílik arra, hogy kifejezzék bocsánatkérésüket és felelősséget vállaljanak tettükért. Amennyiben ezen folyamat során a felek támogatásban is részesülnek (család, barátok...által) a megoldások még teljesebbek lehetnek és a közösség számára is fontos erőforrás, ha a keletkezett problémákra közösen, támogatóan próbálnak válaszokat találni. 

Így zárult Olivér és Martin története. Mit gondolsz erről a kimenetelről? Milyen kérdések merültek fel benned? Téged mi motiválna, hogy részt vegyél egy ilyen folyamatban? Vagy éppen mi hátráltatna? Írd meg nekem, gondolkodjunk együtt!