A bántalmazás csírái

2021.09.18

Nagyon erősen él bennem egy óvodai jelenet, egy játékról, amelynek részese, része voltam. 

A "menő lány" kedvenc időtöltése volt kocsikázni legjobb barátnőjével. Az autót pedig a "további barátnők" alkották. Emlékszem az érzésre, hogy mennyire büszkén funkcionáltam vezetőoldali ajtóként. 

Felmerülhet a kérdés, hogy de mi is a gond ezzel? Hiszen gyerekek szerepjátékáról van csak szó. 

Tény, hogy látszólag senki nem kényszerített bennünket arra, hogy ajtók és kerekek legyünk egy játékban. Ezzel örömöt okoztunk azoknak, akikre felnéztünk. De ez az öröm bennünk valódi volt és építővé vált? 

Nem gondolom, hiszen most is összeszorul a gyomrom ettől az emléktől. És a lányoknak sem erre a megerősítésre lett volna szükségük. Erre a magatartásra is mondják, hogy a "gyerekek ilyenek", "csak játszanak", "majd kinövik" stb. 

Én nem nőttem ki! Ez az emlék a mai napig kísér és mióta az iskolai bántalmazásokkal foglalkozom magyarázatot nyert. Ma már tudom, hogy ez is bántalmazó magatartás, pontosabban annak a csírája. Abban, hogy MI MINDEN ALKALOMMAL alkatrészek voltunk, az Ő autójukban a bántalmazás két fontos jellemzőjét fedezhetjük fel: - a menő pozícióból származó ERŐFÖLÉNY kiaknázását - visszatérően, RENDSZERESEN. 

Eleinte adtunk jelzéseket, de a felnőttek nem érzékelték, nem volt rá szemük, fülük, energiájuk, eszközük, emlékük. 

Mi pedig ebből azt szűrtük le, hogy ez így természetes. És ezt később időről időre, más-más helyzetekben, más-más szereplőkkel megerősítették, míg végül már nem adtunk több jelet. Elfogadtuk, majd már mi sem érzékeltük, sőt elviseltük vagy épp alkalmaztuk.

Oké lett volna, ha ez egy valódi szerepjáték és mindenki minden szerepben megjelenik? Lehetek sofőr, hátsó ajtó és kerék is? Nem tudom, talán. Úgy érzem a legjobb az lett volna, ha olyan játékot játszhatunk, amelyben a szerepek egyenrangúak. 

De ehhez szükségünk lett volna megfelelő keretekre, visszajelzésre, mintákra. 

Kigúnyolás, elnyomás, megalázás, kirekesztés, zaklatás, erőszak, lelki terror....tömör és nehéz szavak, amelyek távolinak tűnnek. Hajlamosak vagyunk a bántalmazást a legdurvább cselekményekkel azonosítani és csak azokban a helyzetekben reagálni és követelni a megoldást, a felelősségre vonást. Ezzel az emlékkel szeretném megmutatni, hogy a bántás kultúrája igazán korán és jóval hétköznapibb, ártatlan, egyszerű helyzetekben gyökerezik, amelyeket bagatellnek tekintünk, miközben hatásaiban évtizedeken keresztül kísérnek. 

A bántalmazás azoknál a helyzeteknél kezdődik, amelyek elhitetik velünk, hogy többek lehetünk vagy épp kevesebbet érünk másoknál!

A NyugiOvi Program

Rendkívül fontos, hogy a gyermekeink játékát már ovis kortól figyelemmel kísérjük és a határátlépéseknél jelen legyünk, jelezzünk. 

Ebben nyújt segítséget a NyugiOvi program elhatárolása, amelyet az alábbi képen is olvashatsz.

De mi is a NyugiOvi? 

"A magyar óvodáskorú gyerekek számára készült NyugiOvi Progam célja a gyerekek között előforduló agresszív magatartásforma, a bántalmazás megelőzése és kezelése. 

A kora-gyermekkori bántalmazásnak nehezebb véget vetni, mint megelőzni. Ha a korai években szemet hunyunk a bántalmazás felett és nem lépünk közbe, akkor a jövőben sem az áldozatok, sem a bántalmazók nem tudnak majd kilépni ezekből a szerepekből. Számos nemzetközi vizsgálat igazolta, hogy a 4-6 éves korosztálynál bevezetett, a szülők és óvodapedagógusok aktív bevonásával megvalósuló bántalmazás elleni programok hosszú távon hozzájárulnak a későbbi iskolai bántalmazás megakadályozásához is."

Az alábbi hivatkozáson megtalálhatóak a programhoz kapcsolódó segédanyagok (kézikönyvek, módszertani ajánlók, szülői kézikönyvek). Gyerekekkel foglalkozó szakembereknek és a szülőknek is fontos információkat tartalmaz.

https://felzarkozas.tef.gov.hu/page.php?mid=332

A program fejlesztését vezette és a programot gondozza dr. Jármi Éva az ELTE PPK Tanácsadás- és Iskolapszichológia Tanszék adjunktusa.

www.kerib.hu