Mindennapi élet

Mindenkit meghatároz valamilyen szemlélet, amellyel a világra tekint. Meggyőződésem, hogy a legfontosabb alapokat már a születésünkkor (vagy előtte) megkapjuk, csak idővel elfelejtjük, átírjuk, mert alkalmazkodunk. Ha vissza akarunk térni az alapokhoz, tanulnunk kell. Azt pedig, hogy hol tartunk leginkább a napi történések megélésén keresztül tudjuk lemérni. 

Bár a szemlélet nyújtotta értékek és keretek eleinte pusztán munkaeszközök voltak, később folyamatosan terjesztették ki magukat az életem számos pontjára, mígnem rá kellett jönnöm, hogy igazán csak akkor lehetek hiteles szakember, ha átadom magam és az életem minden napján törekszem a szemléletnek megfelelően cselekedni, élni, gondolkodni. 

Egyik munkánk során egy ötödikes osztályban dolgoztunk, amelynek tagja volt egy szőke, kék szemű fiúcska. Még meg sem szólalt, de sugárzott belőle a magabiztosság és egyfajta bölcsesség. Sosem akarta átvenni a csoport hangadója szerepet, azonban ha szólt, annak súlya és hatása volt. A diákok egy csoportja egy nap durván megbántott egy tanárt. A fiú...

A híreket olvasva és végiglapozva a közösségi oldalak bejegyzésein érezhető, hogy az emberekben megnőtt a bizalmatlanság egymás iránt és egyben felerősödtek a énvédő mechanizmusok is. A közösségi kommunikáció arctalansága lehetőséget ad a félelmeink és a frusztrációink megélésére. Nem cél a másik megértése, míg engem nem értenek. Versenyfutás...

A képen jóbarátommal, Szever Sebastiannal vagyunk láthatóak. Valójában két kép montázsa, amelyeket ugyanazon fáról készítettünk. A fotókon látszik, hogy más a fókusz, a minőség (Seb kiváló fotós, míg nekem csak a kezembe nyomott egy gépet egy túránk során :)) és más a nézőpont is, de a téma azonos.