Az iskolai bántalmazás formái

Az iskolai bántalmazásról alkotott képünket elsődlegesen saját, illetve közvetlen környezetünk tapasztalatai alapján alakítjuk ki. Ezt a képet nagy mértékben befolyásolják, illetve megerősítik a (közösségi) médiában megjelenő hírek, történetek. 

Amennyiben csak a szalagcímekre vagy a megjelenített vizuális tartalmakra koncentrálunk, az a hamis kép alakulhat ki bennünk, hogy a bántalmazás a fizikai erőszakkal egyenértékű. A gyerekek pedig azt érzékelik, hogy az emberek ingerküszöbét a testi sérülésekkel, önsértésekkel járó esetek érik el és mindaz, ami ezeket megelőzi nem kap figyelmet. Az ő érdekük is az, hogy a teljes képet is lássuk, érzékeljük és választ kapjunk arra a gyakran feltett kérdésre, hogy "de hogyan juthattak idáig?" 

Tény, hogy a fizikai bántások a leginkább érzékelhetőek, "leglátványosabbak", amelyek már sikítanak a beavatkozásért. Ezek azok a helyzetek, amelyek külső segítség bevonására motiválnak.

Az esetek nagy részében bebizonyosodik, hogy a fizikai erőszak a bántalmazás fokozódásának legmagasabb lépcsőfoka vagy épp az elhúzódó bántásokra adott elkeseredett válaszreakció volt. 

Amit mindenképpen szeretnék kiemelni ebben a posztban az az a tény, hogy a bullying fizikai formáit minden esetben a bullying szóbeli és kapcsolati formái előzik meg, amelyek önmagukban is rendkívül mély sérelmeket okoznak és amelyeket nem hagyhatunk reakció nélkül.

A verbális bántás, valamint a kirekesztés, elszigetelés által folyamatosan erősödő megfélemlítéssel az áldozat személyisége oly mértékben leépül, illetve elértéktelenedik a bántalmazói és a közösség tagjai előtt, hogy a fizikai fájdalom vagy megaláztatás is elfogadhatóvá, sőt akár "indokolhatóvá" válik. 

A bántalmazás sok esetben kritizálással, gúnyolódással kezdődik. Nehezen észrevehető egy-egy odasúgott gúnynév vagy kritika. Ha ezek reakció nélkül maradnak súlyosabb bántások következnek. 

Rágalmazás, rossz hírnév keltése, amelyeknek a célja az áldozat elszigetelése, kirekesztése. A bántalmazó eléri, hogy a lúzerrel, a bénával, a büdössel, a .... stb. senki ne akarjon kapcsolatba lépni. 

A lealacsonyító szavak használatával a csoport az áldozatot gyengébbnek, szerencsétlenebbnek, a közösségi normák szerinti együttműködésre alkalmatlan személynek kezdi tekinteni. A verbális és kapcsolati bántalmazás sokak számára akár éveken keresztül is észrevétlen elhúzódhat, hathatós reakció nélkül maradhat. Ezáltal megvalósul a bántalmazó magatartást tanúsító gyermek célja. A csoporton belüli pozíciója megerősödik, hatalmát ellenállás nélkül, a legkönnyebbnek tűnő módon, egy másik személy lealacsonyításával építi ki. 

A bántalmazó magatartások a kibertérben is folytatódhatnak vagy megjelenhetnek (cyberbullying), amely tovább erősíti a bántalmazottra nehezedő nyomást. A bántalmazó magatartást tanúsító fiatalok a névtelenség lehetősége és a fizikai kontakt hiányában jóval bátrabbakká válnak, a bántalmazott elszigetelődését pedig mélyíti a helyzet kontrollálhatatlansága és a metakommunikációs jelzések hiánya.

Mindezek miatt is nagyon fontosnak tartom, hogy a fenti képen felsorolt magatartásokra a bántások különböző formáiként és ne a gyermeki léttel együtt járó magatartásokként tekintsünk. 

A lista nem teljes és nem is minden helyzetben jelent bántalmazást. Hihetetlen sokféle módon bánthatjuk egymást, de ha a CÉL a lealacsonyítás, lekicsinylés, elszigetelés, kizárás és ha az érintettek erőviszonyai nem kiegyenlítettek, akkor bántalmazói magatartásról beszélünk, amely esetben szükséges a közbeavatkozás és a bántások egyértelmű megállítása és elutasítása, a történtek feldolgozása és értelmezése, a belátás és a felelősségvállalás elősegítése. 

A második képpel szeretném érzékeltetni, hogy vannak olyan magatartások, amelyeknek lehetnek építő (pl. viccelődés, ugratás, baráti csoportok, pozitív híresztelés-értékes pletyka) és romboló formájuk (pl. gúnyolódás, kirekesztés és rosszindulatú pletykálkodás) is. Csak a különbség ismerete késztet bennünket reakcióra.

Sokszor kerül elő magyarázatként, hogy "csak vicceltem, nem volt komoly". Fontos érzékelni a különbséget vicc és gúnyolódás között. Nem mindegy, hogy VELE vagy RAJTA nevetek! 

A gúny akkor is kelthet negatív érzéseket annak címzettjében, ha mosolyog vagy kényszeredetten együtt nevet a társával. A vicc nem okoz lelki vagy fizikai sérelmet, míg a gúnyolódás vagy ugratás igen.

Az osztályközösségen belül jellemző, hogy a gyerekek kisebb csoportokat alkotnak. A baráti csoportok tagjai egymás támogatása, közös időtöltés, hasonló érdeklődési kör, pozitív támogató kapcsolódás miatt alkotnak egy csoportot. A barátok nem akarják egymást kontrollálni, befolyásolni. Egy személy akár több baráti team tagja is lehet. 

Amennyiben azonban a csoport fő összetartó erejét az a cél határozza meg, hogy másokat kigúnyoljanak, kirekesszenek klikkekről és nem baráti csoportokról beszélünk. A klikken belül általában hierarchikus a kapcsolat, miközben a nagyobb csoporton belül is hatalmi pozíció kiharcolására törekednek. A klikk egy nagyon zárt rendszer, amelybe be- és onnan sérülés nélkül kikerülni is nagyon nehéz. 

A pletykálkodás az emberi lét sajátja és ősidők óta jellemzi viselkedésünket. A kisebb közösségekben a pletyka a törődés, az embertársaink iránti figyelem egy formája is lehet. A pletyka értékes, amikor valami olyan információt, helyzetet közvetít, amely segít bennünket egy kialakult nehézség kezelésében vagy amikor az adott személy értékességét hangsúlyozza, vele szembeni bizalmat építi.

Ami a közösségeken belül komoly gondot okoz és amellyel a pletykát leginkább azonosítjuk, az a rosszindulatú pletykálkodás. Szándékoltan hamis, illetve vélt vagy valós információk megosztása, terjesztése abból a célból, hogy annak középpontjában álló személy rossz hírét keltsék, kiközösítését érjék el. Az ilyen típusú pletykák megfékezése szükséges. 

Fontos érzékelni ezeket a helyzeteket és már ezen magatartások megjelenése esetén szakértő segítséget kérni, informálódni, képződni a témában felnőttnek és gyermeknek egyaránt.

A resztoratív szemlélet és technikák a megelőzésben, illetve a sérelmek kezelésében tudnak segíteni. A proaktív és reaktív beszélgető körökkel, csoportfoglalkozásokkal a gyerekek is kapnak ismeretet, rálátást, tapasztalatot, támogatást az őket érintő folyamatokra. Az egyes helyzetek kezelése szükséges, de önmagában nem elegendő a bántalmazói légkör megváltoztatásához. 

Átfogó iskolai programra, protokoll kidolgozására és alkalmazására, szemléletváltásra van szükség. Ehhez elköteleződés és idő kell. A programok segítenek a bántalmazó helyzetek felismerésében, az arra adott megfelelő reakciók kialakításában. Enélkül újabb és újabb esetekkel fogunk találkozni.

A KERIB - Kerekasztal az Iskolai Biztonságért programjai és szakértői ehhez nyújtanak segítséget. www.kerib.hu