A férfiak kulcsszereplői a nők elleni erőszak megelőzésének

Graham Goulden 30 éven keresztül a skót rendőrség kötelékében dolgozott, bűnügyi és kábítószer-elleni nyomozásra, képzésekre és bűnmegelőzésre szakosodott. Az utolsó nyolc évben egy ún. Erőszakcsökkentési Egység (saját fordítás) felügyelője volt. Amikor olyanokat hallgatott meg, akik bántalmazás vagy erőszak szemtanúi voltak, szinte mindtől elhangzott a "𝐓𝐮𝐝𝐭𝐚𝐦, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐯𝐚𝐥𝐚𝐦𝐢 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐧𝐢 𝐟𝐨𝐠." vagy valami ehhez hasonló kifejezés.

Ismerős, nem igaz?

Graham érezte, hogy az erőszak megelőzésének egy fontos mondata lehet ez. 𝐓𝐮𝐝𝐧𝐢 𝐚𝐤𝐚𝐫𝐭𝐚, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐦𝐢𝐭 𝐭𝐞𝐡𝐞𝐭, 𝐡𝐨𝐠𝐲𝐚𝐧 𝐟𝐨𝐫𝐝𝐢́𝐭𝐡𝐚𝐭𝐧𝐚́ 𝐦𝐞𝐠 𝐚 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐚𝐦𝐚𝐭𝐨𝐤𝐚𝐭 𝐞́𝐬 𝐡𝐨𝐠𝐲𝐚𝐧 𝐚𝐤𝐭𝐢𝐯𝐢𝐳𝐚́𝐥𝐡𝐚𝐭𝐧𝐚́ 𝐚 𝐬𝐳𝐞𝐦𝐭𝐚𝐧𝐮́𝐤𝐚𝐭 𝐚 𝐜𝐬𝐞𝐥𝐞𝐤𝐯𝐞́𝐬𝐫𝐞.

Pályája kezdetén még azt gondolta, hogy az erőszak megelőzésének eszköze az lesz, ha egytől-egyig sikerül kiiktatni az erőszaktevőket.

2010-ben ismerte meg Jackson Katz amerikai trénert, aki 1997 óta dolgozik a családon belüli és nők elleni erőszak megelőzésével. Katz határozottan képviseli azt a nézetet, hogy 𝒂 𝒏𝒐̋𝒌 𝒆𝒍𝒍𝒆𝒏𝒊 𝒆𝒓𝒐̋𝒔𝒛𝒂𝒌 𝒂 𝒇𝒆́𝒓𝒇𝒊𝒂𝒌 𝒖̈𝒈𝒚𝒆.

𝐀 𝐟𝐞́𝐫𝐟𝐢𝐚𝐤 𝐚𝐤𝐭𝐢́𝐯 𝐤𝐢𝐚́𝐥𝐥𝐚́𝐬𝐚́𝐛𝐚𝐧 𝐞́𝐬 𝐭𝐚́𝐫𝐬𝐚𝐢𝐤 𝐝𝐞𝐠𝐫𝐚𝐝𝐚́𝐥𝐨́ 𝐞́𝐬 𝐚𝐠𝐫𝐞𝐬𝐬𝐳𝐢́𝐯 𝐦𝐚𝐠𝐚𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚́𝐬𝐚́𝐧𝐚𝐤 𝐚𝐳 𝐞𝐥𝐮𝐭𝐚𝐬𝐢́𝐭𝐚́𝐬𝐚́𝐛𝐚𝐧 𝐯𝐚𝐧 𝐚 𝐦𝐞𝐠𝐨𝐥𝐝𝐚́𝐬.

Katz TedX előadásában végigvezeti a hallgatóságot miért is járunk tévúton, amikor az áldozattal kapcsolatban teszünk fel kérdéseket, mint pl.
Miért ment el vele, miért iszogatott férfiakkal?
Mit viselt a nő a bulin?

Ehelyett arra kellene válaszokat keresnünk, hogy
Mégis mi történik a férfiakkal?
Miért bántalmaznak, miért erőszakolnak és zaklatnak a férfiak nőket, és más férfiakat?
Mi az az intézményrendszer, amely képes ennyi erőszakos férfit kitermelni magából?
Mert naivitás lenne azt gondolni, hogy ez csak néhány embert érint.

Katz előadásaiban fontos nézőpontváltást kezdeményez. Miközben fontos a nők megélt sérelmeit napvilágra hozni, nagyon meghatározó, hogy miről beszélünk társadalmi szinten.
A felelősséget miért a bántalmazottak oldalán keressük?
Hol marad az elkövető?

Katz rájött, hogy frusztrálóan hiányzik a férfiak bevonása a nemi erőszakról szóló vitákba, ami arra késztette, hogy olyan oktatási modellt alkosson, amely a férfiakat és a fiúkat egyaránt elfogadja és bevonja.

Előadása alapjaiban változtatta meg Goulden véleményét is. Mert a megoldás talán itt vagy itt is keresendő, azaz 𝐦𝐞𝐠 𝐭𝐮𝐝𝐣𝐮𝐤-𝐞 𝐯𝐚́𝐥𝐭𝐨𝐳𝐭𝐚𝐭𝐧𝐢 𝐚 𝐟𝐞́𝐫𝐟𝐢𝐚𝐤 𝐧𝐨̋𝐤𝐫𝐨̋𝐥 𝐤𝐢𝐚𝐥𝐚𝐤𝐢́𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐠𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐤𝐨𝐝𝐚́𝐬𝐚́𝐭 𝐞́𝐬 𝐯𝐚́𝐥𝐭𝐨𝐳𝐭𝐚𝐭𝐧𝐢 𝐭𝐮𝐝𝐮𝐧𝐤-𝐞 𝐚 𝐡𝐚𝐥𝐥𝐠𝐚𝐭𝐨́𝐥𝐚𝐠𝐨𝐬 𝐛𝐞𝐥𝐞𝐞𝐠𝐲𝐞𝐳𝐞́𝐬 𝐥𝐚́𝐭𝐬𝐳𝐚𝐭𝐚́𝐧?

Hiszen a férfiak ha mással nem is, de hallgatásukkal, reakciómentességükkel támogatják társaikat az erőszak fennmaradásában. 𝐀𝐳 𝐮́𝐧. 𝐬𝐳𝐞𝐦𝐥𝐞́𝐥𝐨̋𝐝𝐨̋𝐤 𝐚𝐤𝐭𝐢𝐯𝐢𝐳𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐚 𝐚 𝐤𝐮𝐥𝐜𝐬 𝐜𝐬𝐚𝐤𝐮́𝐠𝐲, 𝐦𝐢𝐧𝐭 𝐚𝐳 𝐢𝐬𝐤𝐨𝐥𝐚𝐢 𝐛𝐮𝐥𝐥𝐲𝐢𝐧𝐠 𝐦𝐞𝐠𝐞𝐥𝐨̋𝐳𝐞́𝐬𝐞́𝐛𝐞𝐧 𝐢𝐬 (𝐭𝐚𝐥𝐚́𝐧 𝐧𝐞𝐦 𝐯𝐞́𝐥𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧𝐮̈𝐥).

Goulden - Katzhoz hasonlóan - ma már nemzetközileg elismert tréner és előadó, aki különböző közösségeknek tart tréningeket, a szemlélők aktivizálásának céljából.

A szemlélők képzése csökkenti az erőszakot, magyarázza Goulden, azáltal, hogy bátorítja az embereket, hogy szóljanak, legyenek tettrekészek és szálljanak szembe az erőszak bármely formájával.

És itt nem a konkrét fizikai erőszakra gondol, hanem azokra a 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐧𝐚𝐩𝐢 𝐡𝐞𝐥𝐲𝐳𝐞𝐭𝐞𝐤𝐫𝐞, viccelődésekre, amikor baráti, munkahelyi vagy más közösségek tagjai a nőkre és más csoportokra vonatkozó általánosító és degradáló megnyilatkozásokat tesznek.

𝐴𝑚𝑒𝑛𝑛𝑦𝑖𝑏𝑒𝑛 𝑒𝑧𝑒𝑘𝑟𝑒 𝑎 𝑚𝑒𝑔𝑛𝑦𝑖𝑙𝑣𝑎́𝑛𝑢𝑙𝑎́𝑠𝑜𝑘𝑟𝑎 𝑛𝑖𝑛𝑐𝑠𝑒𝑛𝑒𝑘 𝑚𝑒𝑔𝑓𝑒𝑙𝑒𝑙𝑜̋ 𝑟𝑒𝑎𝑘𝑐𝑖𝑜́𝑘, 𝑎𝑚𝑒𝑙𝑦𝑒𝑘 𝑎𝑧 𝑒𝑔𝑦𝑒𝑡 𝑛𝑒𝑚 𝑒́𝑟𝑡𝑒́𝑠𝑡 ℎ𝑎𝑛𝑔𝑠𝑢́𝑙𝑦𝑜𝑧𝑧𝑎́𝑘, 𝑎𝑧𝑜𝑘 𝑎́𝑙𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑏𝑎𝑛 𝑚𝑒𝑔𝑒𝑟𝑜̋𝑠𝑖́𝑡𝑜̋𝑒𝑘 𝑒́𝑠 ℎ𝑒𝑙𝑦𝑒𝑠𝑙𝑜̋𝑒𝑘 𝑙𝑒𝑠𝑧𝑛𝑒𝑘, 𝑏𝑎́𝑟 𝑡𝑒́𝑣𝑒𝑠𝑒𝑛, 𝑑𝑒 𝑒𝑧𝑡 𝑎 𝑘𝑜̈𝑣𝑒𝑡𝑘𝑒𝑧𝑡𝑒𝑡𝑒́𝑠 𝑓𝑜𝑔𝑗𝑎́𝑘 𝑙𝑒𝑣𝑜𝑛𝑛𝑖 𝑡𝑎́𝑟𝑠𝑎𝑖𝑘.

Szeretné ha a férfiakban kialakulna egyfajta 𝐨̈𝐧𝐤𝐨𝐧𝐭𝐫𝐨𝐥, hogy még azelőtt ellenőrizzék viselkedésüket és attitűdjüket, mielőtt az problémává válna – 𝐤𝐞́𝐫𝐝𝐨̋𝐣𝐞𝐥𝐞𝐳𝐳𝐞́𝐤 𝐦𝐞𝐠 𝐧𝐞́𝐳𝐞𝐭𝐞𝐢𝐤𝐞𝐭, 𝐧𝐲𝐞𝐥𝐯𝐞𝐳𝐞𝐭𝐮̈𝐤𝐞𝐭, 𝐭𝐫𝐞́𝐟𝐚́𝐣𝐮𝐤𝐚𝐭, 𝐦𝐞𝐫𝐭 𝐚𝐳𝐨𝐤𝐛𝐚𝐧 𝐠𝐲𝐨̈𝐤𝐞𝐫𝐞𝐳𝐢𝐤 𝐚𝐳 𝐞𝐫𝐨̋𝐬𝐳𝐚𝐤.

"Hiszen az emberek nem csak gyilkolnak, nemi erőszakot követnek el vagy zaklatnak szexuálisan. Valahol kezdődik, és gyakran a szavakban és a nyelvben, amelyek a kultúra részévé válnak."

Mint ahogyan a nem tevés mögött is benne van az egyén többség általi elfogadásának igénye, úgy 𝐚 𝐧𝐞𝐠𝐚𝐭𝐢́𝐯 𝐚𝐭𝐭𝐢𝐭𝐮̋𝐝 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐮𝐭𝐚𝐬𝐢́𝐭𝐚́𝐬𝐚 𝐚 𝐛𝐚𝐫𝐚́𝐭𝐨𝐤 𝐟𝐞𝐥𝐨̋𝐥 𝐬𝐳𝐢𝐧𝐭𝐞́𝐧 𝐟𝐨𝐫𝐦𝐚́𝐥𝐨́ 𝐡𝐚𝐭𝐚́𝐬𝐮́ 𝐥𝐞𝐡𝐞𝐭.

A férfiak aktív szerepvállalása kiemelten fontos az erőszak körforgásának megszakítása szempontjából

𝐴 𝑓𝑒́𝑟𝑓𝑖𝑎𝑘 𝑛𝑒𝑚 𝑝𝑜𝑛𝑡𝑒𝑛𝑐𝑖𝑎́𝑙𝑖𝑠 𝑒𝑙𝑘𝑜̈𝑣𝑒𝑡𝑜̋𝑘, ℎ𝑎𝑛𝑒𝑚 𝑎𝑧 𝑒𝑟𝑜̋𝑠𝑧𝑎𝑘 𝑚𝑒𝑔𝑒𝑙𝑜̋𝑧𝑒́𝑠𝑒́𝑟𝑒 𝑠𝑧𝑜𝑙𝑔𝑎́𝑙𝑜́ 𝑚𝑒𝑔𝑜𝑙𝑑𝑎́𝑠 𝑘𝑢𝑙𝑐𝑠𝑎𝑖.
𝑀𝑒𝑔𝑓𝑜𝑔𝑎𝑙𝑚𝑎𝑧𝑎́𝑠𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑖𝑛𝑡 𝑎 ℎ𝑖𝑏𝑎́𝑧𝑡𝑎𝑡𝑎́𝑠 "𝑙𝑒𝑘𝑎𝑝𝑐𝑠𝑜𝑙𝑗𝑎" 𝑎 𝑓𝑒́𝑟𝑓𝑖𝑎𝑘𝑎𝑡. 𝐸𝑧 𝑎𝑧 𝑎𝑚𝑖 𝑣𝑒́𝑑𝑒𝑘𝑒𝑧𝑒́𝑠𝑟𝑒 𝑒́𝑠 𝑛𝑒𝑚 𝑐𝑠𝑒𝑙𝑒𝑘𝑣𝑒́𝑠𝑟𝑒 𝑜̈𝑠𝑧𝑡𝑜̈𝑛𝑧𝑖 𝑜̋𝑘𝑒𝑡.
𝐻𝑖𝑏𝑎́𝑧𝑡𝑎𝑡𝑎́𝑠 ℎ𝑒𝑙𝑦𝑒𝑡𝑡 𝑒́𝑟𝑡𝑒́𝑘𝑒𝑙𝑛𝑢̈𝑛𝑘 𝑘𝑒𝑙𝑙 𝑜̋𝑘𝑒𝑡, ℎ𝑖𝑠𝑧𝑒𝑛 𝑜̋𝑘 𝑖𝑔𝑎𝑧𝑎́𝑛 𝑠𝑜𝑘𝑎𝑡 𝑡𝑒ℎ𝑒𝑡𝑛𝑒𝑘 𝑎𝑧 𝑒𝑟𝑜̋𝑠𝑧𝑎𝑘 𝑣𝑖𝑠𝑠𝑧𝑎𝑠𝑧𝑜𝑟𝑖́𝑡𝑎́𝑠𝑎́𝑒́𝑟𝑡.

Goulden saját csoportjait arra kéri, hogy találjanak megoldást egy sor képzeletbeli forgatókönyvre:
Hogyan reagálhatnak, ha egy barát zaklat egy nőt egy bárban?
Hogyan tudnának támogatni egy kollégát, aki esetleg családon belüli bántalmazást él át?

Stratégiákat dolgoznak ki mint pl.:
Néha a legjobb megközelítés, ha gyengéden és támogatóan megkérdőjelezzük a barátunk magatartását:
"Eléggé tisztellek ahhoz, hogy elmondjam, amit teszel az nem helyénvaló, abban nem tudlak támogatni."

Olyan hozzáállást alakítanak ki, amely - resztoratív módon - a bántó magatartást elutasítja, de a személyt nem. Ez a fajta megközelítés felelősségvállalásra késztethet, amelyben támogatásra is számíthatnak.
Hiszen felismerés és felelősségvállalás nélkül nincs változás.

KIemelten fontos a bántalmazás elleni hatékony fellépés mellett az annak ideje alatti hatékony munka a felelősségvállalás, belátás és hozzáállás terén. Társadalmi, közösségi és egyéni szinten is tudatosítani kell a bántalmazás forrásait, a hatalmaskodás, hatalommal való visszaélés jegyeit.

A fókusz áthelyezése elengedhetetlen a változáshoz, ez azonban nem azt jelenti, hogy a nőknek mostantól nem kell semmit tenniük. A feladat közös, össztársadalmi fellépést igényel, amelyben egyenlő jelenlét és aktivitás szükséges mindkét nem részéről. Mert a bántalmazás nem magánügy, hanem közügy, közös ügy.