Combatants for Peace (Harcosok a békéért)
Egy évvel ezelőtt a Hamasz betört Izrael területére és elképesztő vérengzésbe kezdett, amely sokkolta a világot, és amely egy végeláthatatlannak tűnő, kegyetlen és egyre szélesedő vérengzésnek a kezdetét indította el. Az elmúlt egy évben rengeteg civil, gyermekek és nők váltak áldozatává a harcoknak.
A világ megosztott, két részre szakadt abban, hogy mi jogos, mi az, ami arányos egy ilyen helyzetben. Ennek megítélésében pedig kevésbé a tények, mint inkább az érzelmi tényezők és az eltávolítás, dehumanizálás nyújt támpontokat. Pedig, ha közelebb lépünk, ránézünk a gyermekáldozatokról készült képekre, ha meghallgatjuk történeteiket, akkor talán mind felkiáltunk, hogy mi értelme is van ennek az egésznek, mi indokolhatja gyermekek halálát és főként, hogy meddig még?
Valamennyi harcoló félnek megvannak a saját maga számára igazolt, védekezésként kommunikált érdekei, értékei(?). A harcoló csapatokat irányító erők a lakosok biztonsága érdekében és nevében hozzák meg döntéseiket, de tényleg valódi biztonságot jelent a folyamatos készenlét és a kegyetlen harc a végsőkig? Számomra ez paradox.
Azt szoktuk mondani, hogy az érték alapú konfliktusok nem mediálhatóak, a párbeszéd mégsem hiábavaló, hiszen a cél lehet egymás nézőpontjának az elfogadása. Elfogadni, hogy másként gondolkodunk. Amivel pedig egyetlen konfliktusmegoldás sem szűkölködik, az az emberi mivoltunkban történő azonosság megélése. Az érzések megélésében, szükségleteink megfogalmazásában is azonos fogalmaink, megéléseink lehetnek. Így ezek feltárása és megértése vezethet a békés egymás mellett élés felé is. Ezeket a hangokat érdemes keresni akkor is, amikor ilyen mértékű és eszkalációjú konfliktusok alakulnak ki körülöttünk. Az egyéni történeteken keresztül közelebb juthatunk a valósághoz, annak megértéséhez és letisztul az is, hogy mi a fontos igazán. Én is próbálom a térségben élő emberek történeteit felkutatni, megismerni. Ma már számos forrás áll rendelkezésre, hogy árnyaltabb képet kaphassunk.
Van számos izraeli és palesztin civil szervezet a térségben, amelyek évtizedek óta azon dolgoznak, hogy a két nép számára megteremtsék a békés egymás mellett élés lehetőségét. Emberek, akik egymásra találtak a veszteségben. Egy évvel ezelőtt a palesztin és izraeli áldozatok hozzátartozóit tömörítő The Parents Circle - Families Forumról és egyik vezetőjéről, az izraeli Robi Damelinről írtam, akinek fiát egy palesztin katona gyilkolta meg.
Most egy másik csoportról írok, a Combatants for Peace-ről (Harcosok a békéért-CfP), amely az izraeliek és a palesztinok alulról építkező mozgalma. Együtt dolgoznak a megszállás megszüntetésén, és békét, egyenlőséget és szabadságot kívánnak hozni a térségben. Megalakulásuk óta elkötelezték magukat az erőszakmentesség mellett, civil ellenállást, oktatást és az aktivizmus egyéb kreatív eszközeit használják, hogy átalakítsák az elnyomás rendszereit, és az alapoktól kezdve építsenek egy szabad és békés jövőt.
A 2006-ban indult mozgalom világszerte egyedüli abban, hogy egy aktív konfliktus mindkét oldalán harcoló egykori katonák alapították. 2017-ben és 2018-ban is Nobel-békedíjra jelölték a közösségüket.
"Nem arra törekszünk, hogy megtagadjuk erőszakos múltunkat, hanem hogy dolgozzunk vele, hogy feldolgozzuk, és a konfliktusokat a közös, konstruktív cselekvés alapjává alakítsuk."
A Palesztin ág vezető koordinátorának sorai:
"A nevem Jamil Al-Qassas. Palesztin menekült vagyok. A családomat 1948-ban az izraeli hadsereg kitelepítette a falumból. … A konfliktus miatt elvesztettem a bátyámat, anyámat és sok barátomat. Az első intifádában ádáz harcos voltam, de az évek során megtanultam, hogy minden oldalról rátekintsek a helyzetre. Megtanultam, hogy az erőszak erőszakot, a bosszú bosszút szül.
Elképesztő fájdalmat éreztem az október 7-i események miatt. Nem értettem, mi történik. Villámcsapásként jött a hír. Néztem a tévét, sokkos állapotba kerültem, és nem tudtam, hogyan viselkedjek, hogyan kommunikáljak izraeli barátaimmal.
Palesztinként most először nem én voltam az áldozat. ... Órákba telt, mire mindent felfogtam. Később megkezdődött Izrael bosszúálló katonai hadjárata Gáza ellen, és a halálos áldozatok száma mindkét oldalon növekedni kezdett.
Mi, palesztinok és izraeliek együtt gyászolunk.
Amikor a tragikus események után először összegyűltünk, éreztem őszinte empátiánkat egymás iránt. Nehéz időszakon megyünk keresztül, de ébren tartjuk a remény lángját, és büszke vagyok aktivistainkra, akik mindannyian egyetlen dobogó szívet alkotnak. Mindannyian szolidárisak egymással ebben a válságos időszakban.
Közösségeink nehéz érzelmi, pszichológiai és gazdasági időszakon mennek keresztül. Október 7. óta körülbelül 200 000 izraeli kényszerült belső lakóhelyének elhagyására a folyamatban lévő gázai háború közepette, és több mint egymillió palesztin, vagyis Gáza lakosságának körülbelül 65%-a Gázán belül menekült el. A mi feladatunk, hogy amennyire csak lehetséges, támogassuk közösségeinket, és szembenézzünk a kihívásokkal.
Nagyon hangosak a gyűlöletre, haragra és bosszúra kiáltó hangok. De a CfP sem fogja abbahagyni a hangos üvöltést és annak bemutatását, hogy van más út is. Nem veszítjük el a reményt. Továbbra is azon dolgozunk, hogy kollektíven megszabaduljunk a félelemtől és az elnyomástól.
Az emberiségnek felül kell emelkednie politikai, katonai vagy gazdasági érdekein. Palesztinként és izraeliekként is tűzszünetre szólítunk fel, hogy kiszabadíthassuk a gázai túszokat és a palesztin foglyokat, és hogy dolgozzunk egy tartós politikai megoldáson.
Őrizzük meg emberségünket és erkölcsünket, és ragaszkodjunk hozzá. Ez a legkevesebb, amit tehetünk."
Ezekben a civil csoportokban elképesztő erő van. A kapcsolódásuk alapja pedig a közös történeteik megosztása és annak felismerése, hogy a veszteség, minden oldalon veszteség, a fájdalom ugyanúgy fáj, a harag ugyanolyan mély, a bosszú érzése alapvető, de legyőzhető, a biztonság iránti vágy pedig mindenki számára kiemelt érdek és érték egyben. A traumák közös feldolgozása az emberséget erősítik és annak felismerését, hogy a népek nem homogének. Szándékaikban ugyan eltérő egyének alkothatják, de aki megéli elfogadásának és elismerésének élményét, meg szeretné mutatni, hogy a konfliktusukra nincs katonai megoldás, de van valami egészen más.
"Fel kell ismernünk, hogy a folyó és a tenger közötti föld a palesztinok és az izraeliek hazája. Egyikünk sem megy el. Ha megértjük és elfogadjuk ezt a valóságot, megtaláljuk az együttélés módját. A konfliktus egyetlen lehetséges megoldása közvetlen tárgyalások lefolytatása és olyan megoldás megtalálása lesz, amelyben mindkét fél egyetért.
Olyan megoldás, amit senkire sem kényszerítenek. Egy igazságos, méltányos és fenntartható megoldás.
Alulról építkező és kétnemzetiségű palesztin-izraeli mozgalmunk megtestesíti azt, ahogyan az állandó tűzszünet elérése utáni nap kinézhet. A Combatants for Peace tagjaiként hangsúlyozzuk a kölcsönös megértést, a tiszteletet, az együttérzést és egymás megélt tapasztalatainak elismerését. Jelenleg, amikor az erőszak azzal fenyeget, hogy még jobban megoszt minket, más utat választunk, elismerve közös fájdalmunkat és emberségünket." (Rana Salman - CfP ügyvezető igazgatója)
