Ha elveszítjük a reményt, mindent elveszítünk 

Izraeli és palesztin hozzátartozók párbeszédre szólítanak fel a megosztottság ellen.

Összefoglaló egy beszélgetésről, ami nagyon megérintett:

Arab Aramin gyerekként kövekkel dobálta az izraeli katonákat. Guy Elhanan tinédzserként arra készült, hogy fegyvert fogjon az izraeli hadseregben. 2025. február 11-én együtt álltak a DePaul rendezvényén, nem ellenségként, hanem "testvérekként".
…
Aramin és Elhanan a The Parents Circle-Families Forum két tagja, egy olyan izraeliekből és palesztinokból álló alulról szerveződő szervezetnek, akik családtagjaikat vesztették el a konfliktusban, és akik a megbékélést választották a megtorlás helyett. Küldetésük a párbeszéd és a megértés elősegítése mindkét fél között, és hisznek az emberi kapcsolatok erejében az erőszakkal szemben.

Aramin kelet-jeruzsálemi palesztin. 10 éves korában vesztette el nővérét, Abir Aramint, akit egy izraeli katona lőtt le az iskolája előtt. Ő akkor még nem ismerte el az izraelieket emberi lényeknek - csak katonáknak -, és bosszút akart állni.
…
Édesapja, egy volt palesztin fogoly, (jelenleg békeaktivista) azt mondta neki: "Hét évet vesztettem el az életemből a semmiért - Palesztina még mindig nem szabad", és arra buzdította, hogy az ellenállás más formáját keresse, amely a bosszú helyett a békében és a párbeszédben gyökerezik.

Aramin beszélgetni kezdett izraeliekkel, és rájött, hogy nekik is fájdalmaik, félelmeik és veszteségeik vannak. Egy izraeli katona, akit egykor gyűlölt, olyanná vált, akit nagybáytjának nevez ma már, és rájött, hogy minden palesztin mögött egy ember áll, és minden izraeli mögött is ott az ember.

Elhanan izraeli színész és doktorandusz, akinek 14 éves húgát, Smadar Elhanant 1997-ben egy palesztin öngyilkos merénylő megölte, amikor iskolába ment. A lány halála után a hadseregben szolgált, és barátai támogatták, hogy megbosszulja a testvére halálát, de az édesanyja közbelépett, és talált egy kiskaput, hogy ne kelljen katonai szolgálatot teljesítenie. Dühös volt rá, és úgy érezte, hogy ellopta tőle az esélyt, hogy megbosszulja a nővére halálát.

Később rájött: "Ezek a hadseregek már nem katonák ellen harcolnak, hanem gyerekek ellen".
Elhanan elmerült a palesztin kultúrában, megtanult arabul és tanított egy kétnyelvű iskolában. Végül csatlakozott a Parents Circle - Families Forumhoz.
"Ez nem csak az ellenség nyelve. Valójában ez csak egy nyelv, van benne jazz, stand-up comedy, bármi, amit csak akarsz" - mondta, és elgondolkodott azon, hogyan változott a szemlélete az idő múlásával.

Az ő története, akárcsak Araminé, a bosszútól a megértésig vezető utat mutatja be, bizonyítva, hogy a párbeszéd - bár nehéz - nem lehetetlen.

A rendezvényen a közönség tagjai kérdéseket tettek fel, amelyek sürgető és nehéz kérdések voltak, lévén, hogy igazán sarkos időszak van. A gázai humanitárius válság több ezer áldozatot követelt, miközben a tűzszüneti tárgyalások elakadtak, és a túszokról szóló tárgyalások továbbra is bizonytalanok.

A közönség egyik tagja azt kérdezte, hogyan folytatják a munkájukat, amikor a saját közösségük is kritizálja őket érte.
"Ha elveszítjük a reményt, mindent elveszítünk" - válaszolta Aramin. "Különösen a saját népünkkel nem könnyű. De miért is harcolunk, ha nem az élet esélyéért?"

A közönség egy másik tagja megkérdezte, hogy elvesztették-e valaha is a hitüket az ügyükben. A kérdésnek azért is volt jelentősége, mert az október 7-i Hamász-támadások, amelyek több mint 1000 ember halálát okozták Izraelben az izraeli-palesztin konfliktus évtizedek óta leghalálosabb szakaszához vezettek.

Elhanan elmondta, hogy a gázai válság megváltoztatta, hogy hogyan használja izraeli területeken az arab nyelvet.
"Október 7-e előtt nagyon büszke voltam arra, hogy hangosan beszélhetek arabul Izraelben. Most már nem tudom, hogy így érzek-e."
Más kérdésekre válaszolva ő és Aramin hangsúlyozták, hogy el kell ismerni egymás szenvedését, nem pedig azon versengeni, hogy ki veszített többet.
"NEM AZÉRT VAGYUNK ITT, HOGY ÖSSZEHASONLÍTSUK A FÁJDALMAT" - mondta Elhanan. "AZÉRT VAGYUNK ITT, HOGY ANNAK MENTÉN TALÁLKOZZUNK."

Az esemény után a diákok reflektáltak a beszélgetésre, és arra, hogy az hogyan kérdőjelezte meg a látásmódjukat.

Juliana Zanubi, egyetemista elmondta, hogy az esemény olyan módon tette emberibbé a konfliktust, amire korábban nem gondolt.
"Néha, amikor konfliktusokról és igazságtalanságokról hallunk, csak statisztikákat hallunk, nem pedig az azokat átélő emberek hangját" - mondta Zanubi. "Ma este megtanultam, hogy a szenvedés az szenvedés, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állsz."

"Fontos, hogy a helyszínen élő emberektől halljuk, mi történik valójában, és ne csak számokat lássunk."
Andrea Fuentes Martinez egyetemi hallgató beszámolója alapján a hallottak megkérdőjelezték előítéleteit, és arra késztették, hogy újragondolja, hogyan foglalkozzon a témával.

"Sok előítélet volt a fejemben" - mondta Fuentes Martinez.
"Látva azonban, ahogyan két ember egy dolog mellett érvel - de olyan módon, amire korábban nem gondoltam -, rávilágított, hogy az igazságszolgáltatásnak elsődlegesen az emberekről kell szólnia, nem csak az oldalakról."

A beszélgetés, bár az izraeli-palesztin konfliktusra összpontosított, szélesebb körű üzenetként is szolgált a polarizáció és a párbeszéd következményeiről a mai világban.

Végül Aramin arra kérte a hallgatóságot, hogy ne válasszon oldalt, hanem álljon ki valami nagyobb dolog mellett.
"Ha Palesztina- vagy Izrael-pártiak vagytok, az soha nem fog segíteni rajtunk" - mondta.
"Ha úgy döntesz, hogy mindkettőnk számára az igazságosság és az emberségesség pártjára állsz - ez az egyetlen módja a segítségnyújtásnak."

Rendkívül fontos beszélgetések és megállapítások ezek, amelyek nem csak az izraeli-palesztin konfliktus vonatkozásban érvényesek, hanem akár az orosz-ukrán, de bármely más háború vagy bármely más társadalmi konfliktusban. A polarizáció csökkentésének módja, ha ezen utolsó gondolatot magunkévá tudjuk tenni. Az emberségesség mellett állni segít tisztán látni és felismerni, hogy a problémákat nem fegyverekkel lehet megoldani.

A Parents Forum Families Forum és a hozzá hasonló szervezetek rendkívül fontos munkát végeznek, mégis nagyon kevesen tudnak akár csak a létezésükről is. A. Forum ahogyan többször elmondták talán az egyetlen szervezet, amely nem akar több tagot maga közé, mert annak az a feltétele, hogy el kell veszítened egy szeretteted ebben az értelmetlen harcban.

Ha úgy érzed ezek a gondolatok fontosak lehetnek segíts abban, hogy a munkájukat mások is megismerjék.