Ki a mediátor vagy béketárgyaló és ki nem az!

Donald Trump az elmúlt időszakban a világ több konfliktusában hangoztatta közvetítői, mediátori szerepét és számos alkalommal elhangzott, hogy ő igyekszik "középen állni" és elősegíteni a tűzszüneti megállapodásokat. Mediátorként ezeket a folyamatokat és kijelentéseket nagyon nehéz érzésekkel követem és bízom benne, hogy az emberek nem ezekkel a folyamatokkal fogják azonosítani mindazt, amit mi igyekszünk képviselni.

Nem mediátor az, aki a két fél konfliktusát kihasználva saját érdekeinek érvényesítésén dolgozik, aki kommunikációjában nem következetes és nem transzparens.

Bár nem értek egyet a pusztán érdekek mentén történő tárgyalásokkal, de ha azt vesszük alapul, hogy a háború az érdekérvényesítés eszköze, ebből a nézőpontból az érdekek mentén történő tárgyalás lehetne akár egy jó irány is. Másik kifogásom a mediációval összemosni mindezt, mert azt gondolom, hogy ezek nem mediálható helyzetek, hiszen ahhoz kiegyenlített erőviszonyokra van szükség. De elméleti síkon fontos megvizsgálni, hogy mit kellene tennie ilyenkor egy mediátornak.

Ha érdekekről is van szó, akkor is a két szemben álló nép érdekének érvényesítése kell, hogy legyen a fókuszban. Egy mediátor felismeri ezeket az érdekeket és abban segíti a feleket, hogy közelíteni tudjanak egymáshoz, kommunikációjukat támogatva. A közvetítő valóban középen áll, de ez nem pusztán a két fél közé történő ékelődést jelenti. A valódi középen állás a kimenetellel szembeni semlegességet és a felekkel szembeni pártatlanságot jelenti. A megállapodás számára azért fontos, hogy a helyzet lezárása megtörténhessen, így a konfliktus ne eszkalálódjon tovább és ne terjedjen át másokra, más területekre. Ebből a szempontból azon is dolgozik, hogy a felek általi vállalás ne okozzon további sérelmeket sem egymás, sem mások számára. Ezért a megoldások megvalósíthatóságára vonatkozóan kérdéseket tesz fel az érintetteknek, amellyel elősegíti a reális és mindenki számára hosszú távú betarthatóságot biztosító lezárást. És ha úgy látja felhívja a figyelmet arra, ha a felek túlterjeszkednek a saját határaikon. Ekkor további egyeztetéseket javasol.
Van, hogy a felek erőegyensúlya nem kiegyenlített. A mediátor képes dolgozni ennek az egyensúlytalanságnak a kiegyenlítésén, feltéve ha a megoldás és lezárás valóban minden fél szándéka.

Az erőegyensúly eltolódósa a megoldás szándéka nélkül a hatalmaskodás, bántalmazás, elnyomás jelenlétét vagy annak felerősödését jelenti. A mediáció nem megoldása az elnyomásnak, a bántalmazásnak!

Amikor az erőviszonyok eltolódnak, és megjelenik az elnyomás, akkor valódi béketeremtésre és valódi béketárgyalókra van szükség, mint amilyen Daniel Levy volt izraeli tanácsadó és tárgyaló is. Levy 3 nappal ezelőtt szólalt fel az ENSZ Kongresszusán, amikor Izrael kijelentette, hogy készen áll újra kezdeni a harcokat a palesztinokkal szemben. Igaz, nem felkért béketárgyalóként van jelen, de mégis annak minden értéke megtalálható beszédében.

A béketeremtés nem érdekek mentén történik, főként nem egyéni érdekek mentén. A béketeremtés minden ember biztonsága érdekében zajlik. A béketeremtő mindenki érdekeit figyelembe véve tiszteletet tanúsít az áldozatok iránt minden oldalon, elismeri a veszteségeket, kiemeli azokat az emberi sorsokat, amelyek túlmutatnak az egyéni érdekeken. Egy valódi béketeremtőnek lehetősége van kiemelni az erőkülönbségeket, az erőeltolódásokat, a túlkapásokat is és emlékeztet arra, hogy az emberiség eljutott már arra a szintre, hogy megfogalmazza és tartsa magát azokhoz az alapvető normákhoz, amelyeket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is összefoglal, és amelyek elősegítik a békés egymás mellett élés megvalósítását.
Levy kiemeli a zéró összegű gondolkodásmód alkalmatlanságát és annak azonnali felhagyására hív fel, miközben megoldást is felvázol a két nép egymás mellett élése érdekében. "A zéró összegű gondolkodás azt jelenti, amikor valaki azt gondolja, egy egyén vagy csoport nyeresége csak egy másik egyén vagy csoport kárára történhet meg. Ez a gondolkodás vélhetően a történelem kezdete óta velünk van, általános emberi vonás, de a jelek szerint lényegi különbségek vannak abban, hogy a társadalmak mekkora része fogadja ezt el." Hiszen lehetne máshogyan is. Ellentéte a nem zéró összegű gondolkodás, amikor a két fél nemcsak egymástól, hanem egymással együttműködve, valamilyen külső forrásból is nyerhet.
Levy ezt hangsúlyozza beszédében, amelyet az alábbi gondolattal zár:

"mindkét nép része ennek a Földnek és annak jövőjének, nem egymás kárára, hanem egyenlően megérdemlik a jogot, hogy békében, biztonságban és méltóságban éljenek."

Egy béketeremtő nem biztos, hogy a két fél közötti kommunikáción dolgozik. Amikor az erőviszonyok nem kiegyenlítettetek nem a két fél tárgyalásán kell, hogy a hangsúly legyen, inkább azon, hogy hogyan tudja azokat cselekvésre ösztönözni, legyen az a felek adminisztrációja, társadalma, választópolgárai vagy még nagyobb kontextusban a Föld népei, akik felszólalhatnak és követelhetik az alapvető jogok és értékek betartását.

"A mi feladatunk az, hogy megelőzzük ezt a konfliktust és ezt az emberi szenvedést, ami a politikai konfliktusokból fakad, további tragédiák várnak ránk, ha nem teszünk lépéseket. Ha lehámozzuk magunkról a rétegeinket, rájövünk, hogy mindannyian emberek vagyunk, és mindannyian egyenlőnek születtünk." (Daniel Levy)