Konfliktus vs. bullying

2021.10.06

"Oh, hát a gyerekek csak vitatkoznak, gyakran esik ez meg velük, nem komoly"- hangzik el sokszor a mondat, amikor nehéz helyzetek kezelése kapcsán beszélünk az érintettekkel. 

Sok esetben ez valóban így is van, de vajon mi alapján tehetünk különbséget a vitatkozás és a zaklatás/bántalmazás között? És miért fontos ez a különbségtétel? 

Az iskolai konfliktusos helyzetek kezelése kapcsán az első lépés annak tisztázása, hogy a szituáció, ami miatt segítséget kértek konfliktusnak vagy zaklatásnak tekinthető-e. 

A meghatározás segít abban, hogy megfelelő módon reagáljunk, nem csak mint, a jelenséggel foglalkozó szakember, hanem mint szülő és pedagógus is. 

Az alábbiakban 3 különbséget mutatok be, amely egyben a bántalmazó/zaklató magatartás 3 alapvető jellemzője is. Jelzem, hogy ez azért ennél sokkal összetettebb jelenség, kutatások, tanulmányok sora foglalkozik a kérdéssel. A konfliktus alatt pedig egyaránt értek összeszólalkozást vagy fizikai sérülést okozó helyzetet. 

Az első és leginkább szembetűnő különbség az érintettek közötti ERŐEGYENSÚLY megléte vagy éppen annak hiánya. 

Egy konfliktusos helyzetben kiegyenlítettek az erőviszonyok, egyenlő mértékben képesek az érintettek képviselni önmagukat. 

A bántalmazás során a sértő magatartást tanúsító azonban visszaél erőfölényével, amely lehet fizikai (gyengébb az erősebbel szemben), lehet szociális (az egyén a menővel, a közkedvelttel, a csoporttal szemben) és lehet hierarchikus is (fiatal az idősebbel, diák a pedagógussal szemben). 

A következő fontos különbség a MOTIVÁCIÓ (szándék). 

A konfliktusos szituációban mindenki a saját érdekét szeretné érvényre juttatni, és igyekszik megoldást találni, míg a bántalmazás során a bántalmazó magatartást tanusító célja a megalázás, a lealacsonyítás és lehetőleg minél hosszabb ideig fenntartani ezt a helyzete (nem célja a megoldás). 

Sok esetben a konfliktus kezdődhet lealacsonyító kommunikációval, amelybe eleinte igyekszik a megalázott beleállni és érvényesíteni érdekeit (hogy ez neki nem ok). Ha ebben a helyzetben nem kap külső támogatást, megerősítést, könnyen bántalmazó kapcsolat alakulhat ki közöttük. 

És ezzel függ össze a harmadik ismérv: az IDŐBELISÉG. A konfliktus általában egyszeri, vagy szituációhoz kötött, míg a bántalmazás rendszeres, ismétlődő, szisztematikus. Az áldozat sokszor teljesen beszorítva érzi magát, mert zaklatója minden életterében utoléri (az osztályteremben, az ebéd közben, a WC-n, az utcán, majd az online térben is). 

Az iskolai bántalmazás társas környezetben zajlik, ahol kiemelten fontos a szemlélők szerepe. 

A helyzetfeltárás dönti el, hogy milyen módon, eszközökkel és milyen szinteken reagáljunk a kialakult helyzetre. 

A konfliktusok kommunikációval, resztoratív módszerekkel rendezhetőek. 

Az iskolai zaklatás, bántalmazás már sokkal komplexebb beavatkozást igényel, amelynek csak egy része lehet a resztoratív konfliktuskezelés.

Annak, aki mélyebbre szeretné ásni magát a jelenséget meghatározó fogalmak témájában, ajánlom Dóczi-Vámos Gabriella  tanulmányát, amely jól érzékelteti, hogy mennyire sokrétű és szerteágazó is az iskolai zaklatás jelensége.

Az iskolai zaklatás, mint jelenség felismerésére, kezelésére és megelőzésére sokféle kutatásokon alapuló program létezik. Amelyeket sokan, sokféle módon próbálunk széles körben megismertetni. 

Szakmai összefogásunk, amelynek tájékoztató programjai szintén ingyen érhetőek el a KERIB - Kerekasztal az Iskolai Biztonságért, amely kutatók, gyakorlati szakemberek, szervezetek, szülői és pedagógus körök együttműködése, együtt gondolkodása a jelenség kezelésében.

www.kerib.hu