Resztoratív szemlélet a megbékélés folyamatában
Hogyan segíthet a resztoratív szemlélet és a megbékélés folyamata a legembertelenebb és legszörnyűbb tragédiák feldolgozásában, megelőzésében, egyben a békés jövő megteremtésében?
Az 1994 áprilisától július közepéig tartó ruandai népirtást leggyakrabban véres etnikai konfliktusnak tekintik, melyben a többségben lévő hutu milíciák a hutu többségű kormánnyal karöltve, etnikai tisztogatást hajtottak végre a kisebbségben lévő, de hagyományosan vezető szerepet betöltő tuszik és a mérsékelt, a népirtással egyet nem értő hutukkal szemben.
A népirtást erős felbujtó propaganda előzte meg, amelyből kivették részüket az állami rádiók és az újságok is.
Kihasználták, hogy a ruandaiak mindig is engedelmes nép volt. A hutuknak folyamatosan azt mondták, hogy a tuszik, idegen betolakodók, akik rabszolgává akarják tenni őket, hogy sok-sok éven át uralkodtak felettük és megalázták őket. Patkányokhoz és férgekhez hasonlították őket, akiket el lehet taposni.
Majd rádión keresztül buzdítottak arra, hogy végezzenek tuszi szomszédaikkal, ismerőseikkel, családtagjaikkal.
ENSZ becslések szerint a halottak száma 800 000 - 1 000 000 között volt. Ebből kb. 10% volt hutu.
A hutuk egykori barátaikat, szomszédaikat mészárolták le, parancsra. Sokan a mai napig nem tudtak választ adni önmaguk számára sem, hogy hogyan történhetett meg mindez, miért nem szólalt meg bennük az együttérzés, amely megálljt parancsolhatott volna.
Philip Zimbardo, a Lucifer-hatás című könyvében szintén erre keresi a magyarázatot Egy részlet a könyvből:
❞𝐀 𝐥𝐞𝐠𝐭𝐨̈𝐛𝐛 𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 𝐟𝐞𝐥𝐭𝐞́𝐭𝐞𝐥𝐞𝐳𝐡𝐞𝐭𝐨̋𝐞𝐧 𝐞𝐫𝐤𝐨̈𝐥𝐜𝐬𝐨̈𝐬𝐞𝐧 𝐢𝐠𝐲𝐞𝐤𝐬𝐳𝐢𝐤 𝐯𝐢𝐬𝐞𝐥𝐤𝐞𝐝𝐧𝐢. 𝐃𝐞...𝐚𝐳 𝐞𝐫𝐤𝐨̈𝐥𝐜𝐬 𝐨𝐥𝐲𝐚𝐧, 𝐦𝐢𝐧𝐭 𝐚 𝐠𝐞́𝐩𝐤𝐨𝐜𝐬𝐢 𝐬𝐞𝐛𝐞𝐬𝐬𝐞́𝐠𝐯𝐚́𝐥𝐭𝐨́𝐣𝐚, 𝐢́𝐠𝐲 𝐧𝐞́𝐡𝐚 𝐮̈𝐫𝐞𝐬𝐛𝐞 𝐭𝐞𝐬𝐬𝐳𝐮̈𝐤. 𝐇𝐚 𝐚 𝐠𝐞́𝐩𝐤𝐨𝐜𝐬𝐢 ... 𝐥𝐞𝐣𝐭𝐨̋𝐧 𝐚́𝐥𝐥, 𝐚 𝐣𝐚́𝐫𝐦𝐮̋ 𝐯𝐞𝐳𝐞𝐭𝐨̋𝐣𝐞 𝐦𝐞𝐠𝐢𝐫𝐚𝐦𝐨𝐝𝐢𝐤 𝐥𝐞𝐟𝐞𝐥𝐞́. 𝐈𝐥𝐲𝐞𝐧𝐤𝐨𝐫 𝐚 𝐤𝐨̈𝐫𝐮̈𝐥𝐦𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐤 𝐭𝐞𝐫𝐦𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐭𝐞 𝐡𝐚𝐭𝐚́𝐫𝐨𝐳𝐳𝐚 𝐦𝐞𝐠 𝐚 𝐯𝐞́𝐠𝐞𝐫𝐞𝐝𝐦𝐞́𝐧𝐲𝐭, 𝐧𝐞𝐦 𝐚 𝐬𝐨𝐟𝐨̋𝐫 𝐬𝐳𝐚́𝐧𝐝𝐞́𝐤𝐚...𝐞𝐳 𝐚 𝐦𝐨𝐫𝐚́𝐥𝐢𝐬 𝐨̈𝐧𝐟𝐞𝐥𝐦𝐞𝐧𝐭𝐞́𝐬 𝐞𝐥𝐦𝐞́𝐥𝐞𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐤 𝐤𝐨̈𝐳𝐩𝐨𝐧𝐭𝐢 𝐞𝐥𝐞𝐦𝐞 𝐢𝐬.❞
Kollégája, Albert Bandura kísérletével bizonyította, hogy bizonyos körülmények között egyetlen elejtett megjegyzéssel fokozható a célszemély iránti agresszió. Pusztán azáltal, hogy egy felettünk bármilyen mértékű hatalommal rendelkező tekintélyszemély, egy általunk akár jól ismert személyre utalva csak mellékesen megjegyzi, hogy "egy barom", ez az egy minősítő kijelentés is változtathat a másikról alkotott véleményünkön. Eltávolíthat a másik személytől, bár nagy valószínűséggel sokkal több a hasonlóság, mint a különbség közöttünk.
Kísérletekkel igazolták, hogy a dehumanizálás meghatározott körülmények között bárkire hatással lehet.
A Mi és az Ők nagy narratíváiban élve, a cimkézések és ítélkezések világában a bántalmazás tipikus formáival szemben is könnyen elfogadóvá válunk.
Egyszerűbb általánosításokban gondolkodnunk, ahelyett, hogy a részletekre, az egyénekre figyelnénk.
A kérdés tehát nem is az., hogy ki válik képessé hasonló szörnyűségek elkövetésére. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e másképp cselekedni, ellene tenni és mi ad erőt ennek meglépéséhez?
A tuszik elleni ruandai népirtás pusztító következményei, amelyek több mint 1 millió ember halálát okozták, mély nyomokat hagytak a ruandai társadalomban.
Ugyanakkor három évtizede kitartóan dolgoznak a társadalmi megbékélés folyamatán, amelyhez a resztoratív szemléletet és a resztoratív igazságszolgáltatás eszközeit is igénybe veszik.
Facilitátorokat és mediátorokat képeznek országszerte, akik saját közösségeikben lehetőséget teremtenek a párbeszédre és az együttműködésre.
A Duhuze projekt például országszerte segít megszilárdítani a békét és a befogadást a ruandai társadalomban azáltal, hogy fokozza a polgárok részvételét és felelősségvállalását a megbékélési folyamatokban, politikákban és programokban. Célja megerősíteni a hatóságok, a civil szervezetek és a vállalatok aktív közreműködését a megbékélés és a béketeremtés hatékony megvalósítása érdekében.
Az általuk biztosított trauma-tanácsadás és a mikrofinanszírozási rendszerek lehetővé tették a népirtás által érintettek számára, hogy megtalálják az együttműködés és az együttélés közös alapjait, és megtanulják, hogyan lehet békés módon megoldani a konfliktusokat.
Az egyéni és társadalmi szintű ellenálló képesség ugyanis döntő fontosságú a hosszú távú és fenntartható béke megteremtésében. Ehhez pedig elengedhetetlen a társadalmi tabukkal dolgozni, a traumákat feldolgozni.
A közösségen belül működtetett BÉKE KLUB-ok, a resztoratív körökhöz hasonló biztonságos teret teremtettek az érintettek számára, érzéseik, megéléseik megosztására, miközben a fiatalok számára is segítenek értelmezni szüleik tetteinek értelmezését.
A projekt oldalán (link) néhány, a programban résztvevő személy életén és a programban megélt tapasztalatain keresztül mutatják be, hogy a megbékélés folyamata, hogyan hat az egyéni sorsokra és a közösségi együttműködésre.
"A program segített abban, hogy rájöjjek, nincs jövője a békének, hacsak nem a tudok békében élni a szomszédaimmal, még akkor is részt vettek a népirtás során a megtámadásomban."- Patricia, tuszi túlélő
"Megtanítottak arra, hogyan közelítsek a túlélőkhöz és hogyan fejezzem ki a bocsánatomat. Ez megadta nekem azt a méltóságot, amit elveszítettem a börtönévek során." - Aloys, Patricia egyik támadója
A proaktív körök alkalmazásával biztosított párbeszéd segíti a traumák feldolgozását, és egyben azok megelőzésében is szerepe van. Hiszen azt tudjuk, hogy a bántalmazást megelőzni sokkal könnyebb, mint a sérelmeket orvosolni.
Van már elég emlékezésre okot adó tragédia az emberiség történetében, amelyekből tanulhatunk, amelyeknek tapasztalatait fontos, hogy használjuk.
A programban a ruandaiak megtapasztalhatták, hogy az egyéni történetek hogyan segítenek kapcsolódni a másikhoz, felfedezni benne a hasonlóságot.
Nyitottá kellett válniuk! És elsődlegesen épp azok felé, akik máshogyan gondolkodnak. Ez jóval nehezebb, de ez visz a buborékon túlra!
Elengedhetetlen az egyéni történeteink, narratíváink mögött húzódó érzéseink felvállalása, miközben képessé kell válni a másik történeteinek, érzéseinek a megértésére is.
Egymás meghallgatása, megértése és a kérdések megválaszolása, csökkenti a távolságokat és ezzel akár a szorongás és frusztráltság kiváltó okait is.
Képessé kell válnunk az ilyen mélységű megnyílásra ahhoz, hogy békés jövőt építhessünk.
Olyan jövőt, amelyben az emberek
- képesek felelősséget vállalni egymásért
- nem engedik, hogy másokat elnyomjanak vagy megalázzanak
- egyenjogúak, akik a szolidaritást erősebb értékként határozzák meg, mint a lojalitást
- mint ahogyan az emberi méltósághoz való jog is értékesebb számukra a véleménynyilvánítás szabadságánál,
- részt vesznek a keretek megalkotásában,
- együttműködésre törekszenek, ugyanakkor kritikusak önmagukkal és másokkal szemben,
- az információk szabadon áramolhatnak, megfelelő támpontokat adva azok értelmezéséhez.
"Mindig lesznek konfliktusok, de ha egyszer megérted, hogy minden ember egyenlő, akkor könnyebb lesz együtt élnünk társadalmunkban."- Evariste, egy hutu támadó fia, aki apja és családja tettei miatt kénytelen transzgenerációs bűntudattal élni.