Resztoratív szemlélet az intézményekben? III.- A fegyelmezési sémák?
2022 őszén írtam a Békés Iskolák Közössége számára egy 4 részes sorozatot, amelynek harmadik része olvasható ebben a bejegyzésben.
Büntető kontra helyreállító fegyelem
A Ted Wachtel nevéhez is fűzhető szociális fegyelmezési sémát gyakran használják a helyreállító igazságszolgáltatás szakirodalmában a különféle nevelési, fegyelmezési megközelítések funkcióinak szemléltetésére. A megkülönböztetés alapját az adja, hogy a felnőttek/döntéshozók jelenléte kapcsán mennyire kontrollálóan, vagy épp támogatóan lépnek fel, ezeknek az aránya hogyan alakul.
Elhanyagoló fegyelmezési séma: Vannak helyzetek, amikor a gyermek bár nyújtaná a kezét, segítséget kérne, vagy épp jelzéssel él, akár negatív viselkedésével, azonban semmilyen reakciót nem kap viszonzásul. Egy-egy odavetett visszajelzéssel találkozik csupán. Életéből egyaránt hiányzik a korlátozás és a támogatás.
Megengedő fegyelmezési séma - ÉRTE/HELYETTE: Amikor nincsenek keretek, hanem a teljes szabadság mentén próbálják megoldani a kihívásokat, vagy épp minden problémát a gyermek helyett, a gyermek vélt vagy valós érdeke mentén oldanak meg. A támogatás magas foka jellemzi, alacsony elvárásokkal.
Büntető fegyelmezési séma - ELENE: - Amikor a kontroll szintje magas, de nem társul mellé a támogatás, a gyermek feje felett hozunk döntéseket, amelyeket csak közlünk vele, így a miértekre, tanulságok levonására, megértésre sincs lehetősége. A büntetéssel, kirekesztéssel, megalázással járó szégyen romboló hatású, így hosszú távon épp az ellenkező hatást váltja ki. A gyermek önmaga vagy mások ellen fordulhat, agresszívvá válhat, az igazságtalanság érzésével. A büntetés bár egy adott magatartáshoz kötött mégis az adott személy ellen irányul, az ő megbélyegzésével jár, önértékelésüket és önbizalmukat csökkenti.
Helyreállító fegyelmezési séma - VELE
A helyreállító fegyelmezés magas szintű kontrollt és erős támogatást egyesít, amely megfelelő viselkedésre ösztönöz, a tanulókat erősíti a felelősségvállalásban és abban, hogy a megoldás kidolgozásában aktívan közreműködjenek, miközben az ahhoz szükséges támogatást is biztosítják. A helyreállító gyakorlatok középpontjában az a tapasztalat áll, hogy az emberek pozitív változásokra képesek, ha a vezető pozícióban lévők (intézményvezetők, osztályfőnökök, döntéshozók), valamint a számukra fontos személyek (család, barátok) velük együtt, nem pedig ellenük tesznek. Szabályszegés esetén nem döntenek az érintettek feje felett, hanem bevonják a döntéshozatalba.
Ezen folyamatok az alábbiakhoz hasonló kérdések megválaszolása mentén zajlanak:
Mi történt?
Mi volt benne a Te részed?
Kit és hogyan érintett?
Hogyan hat rád és másokra körülötted?
Mi volt mindebben a legnehezebb?
Mit kellene tenned, hogy a dolgok rendbe jöjjenek?
Mire lenne szükséged, hogy mindezt le tudd zárni magadban?
Ezeken a kérdéseken keresztül és a resztoratív módszerek segítségével a sérelem okozója szembesül tettének következményeivel, hatásaival és egyben lehetőséget kap a helyrehozatalra. Környezete részéről bizalmat és támogatást kap, személyében nem stigmatizálódik.
A resztoratív gyakorlatok azonban csak akkor válnak valódi támogató eszközzé, amennyiben az iskola a helytelen viselkedésre adott reakciója során alapvető szemléletében is képessé válik a változásra.
A helyreállító gyakorlatok elősegítik a konfliktusok rendezését, valamint a közösségépítésre gyakorolt hatásával az agresszió megelőzésében is szerepet vállal.
Hogy mi mindent érdemes ehhez újraértelmezni azt az alábbi ábra érzékelteti:
