Will és Peter története
Peter Woolf bűnöző és heroinfüggő volt, amikor 2002 márciusában betört Will Riley üzletember otthonába. Peter három év börtönbüntetést kapott. A támadást követően Willt megkérdezték, hogy szeretne-e találkozni Peterrel egy helyreállító igazságszolgáltatási konferencia keretében. A találkozás mindkét férfi életét megváltoztatta.
Peter Woolf
Emlékszem egy londoni bandaháborúra, amikor tízéves voltam. Az összes nagyobb gyerek fel volt szerelve, így kaptam egy nagy lapátot, és majdnem halálra vertem vele valakit. Egy másik gyerek meglátott, és azt mondta: "Nézzétek, teljesen megőrült!". Akkor úgy döntöttem, hogy nem baj, ha teljesen dühös vagyok. Így aztán 10 évesen drogozni kezdtem, 14 évesen már heroin függő voltam, és hamarosan - a gyilkosság és a szexuális bűncselekmények kivételével - minden elképzelhető bűncselekményt elkövettem. A nagyapám a mások által ellopott, zárt széfek kinyitására specializálódott, a nagynéném az egykori fegyveres rablóval, John McVicarral járt, a nagymamám pedig olyan bélyegeket készített, amelyekkel az emberek dokumentumokat hamisíthattak. Bűnözők vettek körül.
Az évek során egy nagyon sikeres bűnözővé váltam, aki az újságok címlapjaira került. Majd teljesen függővé váltam, teljesen leégtem és megállás nélkül félelemben éltem.
2002. március 6-án egy kelet-londoni házban ébredtem. A fürdő félig tele volt emberi ürülékkel, a padló tele volt kábítószerrel, és a falon vér fröcskölt. Megittam az utolsó fél doboz sörömet, majd kimentem, és elsétáltam egy meglehetősen előkelő környékre, ahol betörtem egy házba. Amikor bementem a hálószobába, gondoltam, átöltözöm, mert büdös voltam. Kinyitottam a szekrényt, megláttam egy nagy pár minőségi cipőt, és azt gondoltam magamban: "Te jó ég, a fickó, akié ez a ház, biztos nagydarab lehet." Ebben a pillanatban hallottam egy hangot: "Mit keresel a házamban?". Felnéztem, és ott volt Will. Azonnal csúnya verekedésbe keveredtünk, több lépcsőfokon lezuhantunk, amíg ki nem kerültünk az utcára, ahol végül letartóztattak. (Életéből 18 évet töltött börtönben, de valahogy mindig abban reménykedett, hogy megtisztulhat, abbahagyhatja a kábítószer-használatot, és valami hasznosat tehet majd.)
Amikor megkértek, hogy találkozzam Will-lel egy helyreállító igazságszolgáltatási konferencián, csak egy részem akart részt venni rajta, hogy bocsánatot kérjek. Leginkább csak ki akartam jutni a cellámból. Így amikor szemtől szemben találkoztam vele, elkezdtem beszélni szegény régi önmagamról, amíg eljutottam arra a pontra, amikor azt mondtam: "Will, amikor először találkoztunk...". Erre ő elszállt. "Nem egy koktélbárban találkoztunk", mondta, "TE törtél be a házamba", és elkezdte sorolni az összes érzését. Addig a pillanatig nem tudtam, hogy egy betörés szomorúvá, dühössé, depresszióssá, bűntudatossá tehet másokat - igen, bűntudatossá olyan dolgok miatt, amiket én tettem!
Hirtelen átéreztem a fájdalmát. Átadta nekem.
És amikor ez megtörtént, hirtelen tudtam, hogy
nincs az a lehetőség, hogy ezen a bolygón valaha is úgy bánthassak egy másik emberi lényt, ahogyan Willt bántottam, és a hozzá hasonlók ezreit.
Will Riley
Életünk merőben eltérően alakult. Nagyon kiváltságos élet volt az enyém: nem voltunk szupergazdagok, de jól éltünk. Édesanyám magazinvezető volt, apám haditengerészeti parancsnok, később pedig üzletember. Élveztük a nyári szünetet egy suffolki nyaralóban, napjainkat lovaglással, teniszezéssel és úszással töltöttük. A fiúk, akikkel együtt lógtam, sportos, középosztálybeli gyerekek voltak. Egy szép házban laktunk London egyik jómódú részén, magániskolába és egyetemre jártam.
A betörés idején bankárként dolgoztam, azt gondoltam, hogy biztonságot és jómódot biztosítok feleségemnek és lányunknak. Ezt az idilli képet Peter egy pillanat alatt tönkretette. A cselekményt követően nem éreztem már magam biztonságban a házunkban, állandó félelem és stressz hatása alá kerültem. Közvetetten pedig a családom is áldozatává vált a cselekménynek. 8 éves lányom arra ért haza, hogy az édesapját vérző fejjel ültetik be a mentőbe, a lakásunk tele volt helyszínelő rendőrökkel.
Jogsértésként beszélünk arról, ha valaki betör más házába. Ezt így könnyű bagatellizálni. Miközben ez egy erőszakos behatolás volt, erőszak a saját személyes terembe. Majd elmész egy helyreállító igazságszolgáltatási konferenciára, miután átélted ezt a szörnyű élményt, és nem tudod, mi fog történni. Csak annyit tudsz, hogy találkozni fogsz azzal a személlyel, akivel összeverekedtél, aki kirabolt. Ahogy ott ültem, és Peter elmondta a beszédét, nagyon bosszúsnak és unottnak éreztem magam. Egyszerűen kikapcsoltam, és azt mondtam magamban: "Mit keresek én itt? Ez teljes időpocsékolás." Aztán Peter kimondta: "amikor először találkoztunk" .... és hirtelen már nem unatkoztam. Most már dühös voltam, és elmondtam neki, hogy mit érzek. Elmondtam neki, hogyan rombolta le az egyetlen hitemet, amit magamba vetettem, hogy meg tudom védeni az otthonom és a családom. Amikor befejeztem, ránéztem a fickóra. Olyan volt, mintha egy vonat ütötte volna el. Az alsó ajka szinte remegett.
A találkozón még két másik áldozat is jelen volt. Egy orvos, akinek laptopját lopta el Peter, amelyen az élete munkája rajta volt. Mind a ketten kimerülten beszéltünk mindarról mit éltünk meg.
Valaki megkérdezte tőlünk, hogy mi lenne számunkra megnyugtató, és az orvos és én azt mondtuk, szeretnénk látni, hogy Peter abbahagyja a kábítószer- és alkoholfogyasztást, a börtönben tanulmányokat folytat, és félévente ír nekünk, hogy tudassa velünk, mit csinál.
Pétert megdöbbentette a válaszuk. "Arra számítottam, hogy azt mondják, hogy zárjanak be, és dobják el a kulcsot. Nem számítottam rá, hogy azt mondják, jobb életet akarnak nekem." Peter élete ekkor fordulatot vett, esélyt és támogatást kapott. Először hittek benne, hogy képes a jó irányt választani.
"Amikor a találkozónak vége lett, teát és kekszet ettünk. Csak emberek voltunk, akiket falhoz szorítottak saját körülményeik, és akik lassan, de biztosan közelebb kerültek egymáshoz, egy asztal körül, hogy megoldják ezt a helyzetet."- számol be Will a folyamat végéről.
Peter Willnek írt első leveléből kiderült, hogy pszichológiát tanul, buzgón olvas, és nem áll már drogok és az alkohol befolyása alatt. Tizennyolc hónap elteltével jó magaviselete miatt szabadlábra helyezték.
Hat hónappal Peter szabadulása után találkozott Will-lel egy helyreállító igazságszolgáltatási konferencián, ahol mindketten előadók voltak. Ekkor arra jutottak, hogy továbbra is kapcsolatban maradnak, találkoznak egy kávéra, amikor csak tehetik.
"A beszélgetés az egyetlen út előre. Enélkül fenntartjuk a fájdalmat." - Will Riley
"A börtönben való találkozás után soha többé nem gondoltam a betörésre, és ismét könnyedén aludhattam az ágyamban."
Will a Why Me? alapítója lett, egy szervezeté, amely az áldozatok helyreállító igazságszolgáltatását támogatja. Peter megírta önéletrajzi könyvét, a The Damage Done-t, és az összes bevételt a helyreállító igazságszolgáltatás jótékonysági szervezeteinek adták, beleértve a Why Me?-t is. Peter börtönökben dolgozik az áldozatok tudatosítására tanítva az elítélteket. A két férfi között mély barátság alakult ki az évek során.
Történetüket világszerte ismerik, főként a helyreállító igazságszolgáltatásban dolgozók, abban képződők. A hozzászólásban megosztott videóban megtekinthető, ahogyan saját maguk mesélnek a velük történtekről.
Míg a találkozó fordulópontot jelentett elsődlegesen Peter számára, a helyreállító igazságszolgáltatás nem biztos, hogy működik minden áldozatnál vagy minden bűnelkövetőnél. Vannak, akik egyszerűen túl vannak a rehabilitáción, míg egyes elkövetők nem hajlandóak beismerni a felelősséget vagy megbánást mutatni. Péter is bevallja, hogy számára a rablás olyan életstílussá vált, amelyben egy pillanatra sem gondolt másokra.
Nem cél, hogy minden egyes bűncselekmény esetében a helyreállító igazságszolgáltatás legyen az irány és nem is vált ki feltétlen ilyen mértékű transzformációt az érintettekben.
A resztoratív folyamatok lehetőséget adnak a szembenézésre és a felelősségvállalásra és megteremti a biztonságos teret a beszélgetéshez, amely megkönnyíti a továbblépést.
A célunk az, hogy minél szélesebb körben legyen elérhető az állampolgárok számára ez a lehetőség, hogy elegendő információ birtokában igényelhessék vagy adják hozzájárulásukat az abban való részvételhez.
Forrás:
https://www.theforgivenessproject.com/stories-library/peter-woolf-will-riley/