Bűn, károkozás, hatóság, ítélet, büntetés....néhány fogalom, amelyek olvasása kapcsán negatív érzelmek árasztanak el bennünket. Ezeket a fogalmakat senki sem szeretné hallani élete során. Megértem.
Sokunk azzal a meggyőződéssel él, hogy életét képes megfelelő kontroll alatt tartani, így el is kerülheti a találkozást az igazságszolgáltatás büntetőjogi oldalával. Vannak azonban helyzetek, amelyekben akár mi, akár a másik fél elveszíti a kontrollt és a sérelem elkerülhetetlenné válik.
Az érintettek számára évtizedekre meghatározó lehet, hogy ezekben az ügyekben milyen döntés születik. Kielégítő lehet-e önmagában a jogszabályokon alapuló hatósági döntés? Minden kérdés megválaszolásra kerülhet a büntetőeljárás hagyományos folyamatában? Az arányos büntetés kiszabása jogos társadalmi igény, de mi határozhatja meg annak mértékét? A közösség biztonságérzetét mi növeli leginkább?
A blog ezen részében az igazságszolgáltatás helyreállító (resztoratív) oldalát szeretném bemutatni, főként történeteken keresztül, amelyek közelebb hozhatják a komolyabb sérelmek megélését, tabusításuk és az érintettek megbélyegzése helyett.
Ha kívülállóként hallunk egy történetet, olvasunk egy bűncselekményről könnyebb válaszolnunk arra a kérdésre, hogy most minek is kellene történnie. Aki sért, aki bűnt követ el büntetést érdemel. Egyszerű, nem? De vajon érintettként is elegendő lenne a túllépéshez pusztán az állam által kiszabott büntetés?
2021. december 13-14. - az Európa Tanács olasz elnökségének Igazságügyi Miniszteri Konferenciáján Velencében a fókusz a helyreállító igazságszolgáltatáson van.
Évekkel ezelőtt mediáltam két férfi esetét.
